Uram, ha a jelen Karácsonyának estjén,
ez új –megkeseredett– világra születnél,
talán jászolodra sem jutna már friss szalma:
koldus mindhiába hisz benned, ha látja, hogy
kufárok prédája lett Betlehem harangja.
Ha ma jönnél Názáretből, ázottan, fázva,
lucskos december este talpig megalázva,
ha jönnél az utcán-szenvedők közé Pestre,
elkergetnének Gazok egy “melegebb” helyre:
Tarts csak másutt hegyi-beszédet: szombat este!
Oly messzire került a Te országod Uram,
hogy éhezőkön nem segít már reményfutam,
miközben szent fád kályhájukban értük lángol,
egyetlen igaz reményük mi megmaradt még,
csak a Te szavad uram: a Te “Miatyánkod”
Uram, ha álmaink Karácsonyának estjén
egy újra megtisztult világra születhetnél,
jászolodra juthatna friss, illatos szalma,
és minden Ember boldogan hallgatna, miként
szól a Te országodban: Betlehem harangja.
Forrás: Pieris.hu – karácsonyi versek
